Új élet kezdődik

Szóval beköltöztünk az új házunkba.
Mostantól Iváncsán lakunk! Nem Pesten, nem városban, nem lakásban, hanem egy családi házban!

Ezt azért még szokni kell. :)
Illetve, érdekes módon nem a helyet kellett szokni, maximum a körülményeket, meg a sok munkát, intéznivalót, ami ránk várt.

A házon belül mielőbb meg akartuk oldani a konyhakérdést.
A konyhabútort (megállapodás szerint) elvitték a régi tulajok, így a konyha tök üres volt. Se tűzhely, se mosogató.... tiszta camping feeling volt pár hétig - azért nem sírom vissza.
Itt volt a bútor, meg a mosogató, csak éppen dobozokban.
Egy műanyag vödörben mosogattam, a fürdőszobából hoztuk hozzá a meleg vizet.

Főzni egy hétig nem tudtam, de aztán megérkezett a tűzhely és egy nagyon kedves villanyszerelő, aki be is üzemelte. Azonnal palacsintát sütöttem. :)

A konyhabútor össze- és felszerelése is megoldódott lassan, ehhez családunk ügyes és lelkes tagjaitól kaptunk óriási segítséget.


Már csak melegvíz kellett a konyhába. De az pl. most sincs, viszont már két bojlert elfogyasztottunk. A másodikat éppen várjuk vissza a szervízből.

Költözés után három héttel hálószobánk is lett. Erre már abszolút nem volt idő korábban, de kibírtuk. :)


A lépcső is kapott korlátot rögtön az első héten.


Ami a legnagyobb kihívást jelentette - legalábbis nekem - az a fatüzelésű kazán kezelésének megtanulása volt. A panelban a távfűtésnek köszönhetően állandó 27 fok volt. Itt, hogy meleg legyen a radiátor, bizony sűrűn ki kell menni a kazánhoz és jól megpakolni fával.
Szerencsére T. született fűtőmesternek bizonyult, de nekem volt mit tanulnom.
Nem beszélve arról, hogy meglepően drága a fa, mint fűtőeszköz (mármint általában - a helyi tüzéppel nagyon elégedettek vagyunk).
Viszont a rendszeres kazánházba járkálás kellemes füstöltszalonna illatot biztosít. :) Így aztán elhatároztuk, hogy mielőbb beköttetjük a gázt. (gázkazán is van, csak évek óta nem használták) Na ez egy szép és hosszú történet, majd megírom.

Ami nekem még nagy problémát jelentett, hogy a kemény víztől, a kazántól és még ki tudja mitől, állandóan iszonyatosan száraz volt a kezem... baba popsi kenőcs lett a megoldás! És a gázkazán beüzemelése! :)

Új hobbim is lett: a levélgereblyézés! Már két lombgereblyém is van. :) És jó sok avarkupacunk! :)

A kerttel nem lesz gond: tavaszig felássák a vakondok.

Mindemellett élveztük a gyönyörű késő nyári időjárást, egyszer még reggelizni is tudtunk a teraszon.

Bundi, a cica is megszokta nálunk, kapott egy kis kuckót a sufniban, ismerkedett a környékbeliekkel, akik időnként átlátogattak hozzánk. :))

Mi is megismerkedtünk a szomszédainkkal, nagyon aranyosak, kedvesek, barátságosak. Olíviának azonnal lett egy kis barátnője, majd egy kis barátja is. :)

A költözésünk napján átjöttek a régi tulajdonosok és elvitték a még itt maradt holmijukat és a tyúkokat. A kakast is megpróbálták elkapni, de az kitartott: egy röpke pillanat alatt felmérte a helyzetet, és felrepült a szomszéd ház tetejére. Onnan le se jött egy darabig, így tiltakozva az ellen, hogy őt innen elvigyék. Így a kakas maradt.
Nevet is adtunk neki: Kakas Matyi.

Minden reggel megjelent a ház körül, kukorékolt párat, tudta, hogy melyik szobában alszunk, mert annak ablaka alá telepedett ilyenkor.
Napközben vándorolt, szomszédolt, peckesen járkált, majd este elvonult aludni a bokor tetejére. Egyik délután felrepült a kis diófára. Én akkor elvesztem. :D

Aztán egy novemberi napon Matyit elhúzta tőlünk a szíve. Átköltözött a szomszéd tyúkokhoz. Nemhiába, csajozni akart. Megértettük, elfogadtuk. Minden nap halljuk, hogy kukorékol, egyszer láttuk is átrepülni a kerítés felett. Kicsit hiányzik, de tudjuk, hogy jó helyen van és legalább nem unatkozik.
Mi pedig belevetettük magunkat az iváncsai hétköznapokba.