Gáz van! (végre)

Avagy a közművek átiratásának kálváriája

Hogy ne legyen minden fenékig tejfel, azért akadt valami, ami finoman szólva nem ment simán a költözésünk velejárójaként - ez pedig a közművek nevünkre iratása volt.
Minden szolgáltató 15-30 napot ad arra, hogy bejelentsük a tulajdonosváltozást személyesen az ügyfélszolgálatokon, vagy elektronikus úton. A 21. században éldegélve az utóbbi tűnt a legegyszerűbbnek. A régi lakásunk szolgáltatóinál is le kellett jelentenünk, hogy már nem vagyunk felhasználók (ez úgy ahogy simán ment - 2 hónapba telt), és az új házban is próbáltuk a nevünkre iratni az áramot, a vizet és a szemétdíjat. Az áram és a szemétdíj viszonylag simán ment: e-mailben adatlapok, adás-vételi szerződés, birtokátruházási jegyzőkönyv el, majd szerződés aláírva postai úton visszaküldve. A vízművekròl csak annyit, hogy október végétől január végéig 3 e-mailben, 1 postai úton küldött levélben és 2 alkalommal telefonon próbáltam bejelenteni, hogy mi vagyunk az új tulajok és szeretnénk szerződni. Minden alkalommal azt a választ kaptam (ill. a telefonbeszélgetések alkalmával, mert a levelekre nem válaszoltak), hogy folyamatban van az átírás, csak legyek türelemmel, mert rengeteg a tulajdonosváltozás (😂😂😂😂) és különben is szoftverátállás volt. A legszebb az volt az egészben, hogy folyamatosan küldték a számlákat a régi tulajdonos nevére, sőt, még fizetési felszólítást is kapott, és ha nem tesz eleget, akkor korlátozni fogják a szolgáltatást. Nálunk! Hahaha!!!! De a cseresznye a torta habján az volt, amikor is januárban kiküldték a nevemre a szerződést - csakhogy nem Iváncsára, hanem a régi pesti címünkre. (amit sehol sem tüntettem fel az adatlapokon, így kizárólag az adás-vételi szerződésből silabizálhatták ki nagyítóval) Sírtam. 😂 Piros tollal korrigálva a hibát válaszoltam nekik.
De végre már a nevemre kiállítva számlázzàk a vizet. Minden a helyére kerül, csak sok türelem kell hozzá.
Mint ahogy a gázóra felszereléséhez is kellett.
November elejére eldöntöttük, hogy gázórát szereltetünk fel, mivel van gázkazánunk, és csak kényelmesebb lesz vele a fűtés. Felhívtuk egy gázszerelő ismerősünket, aki egy kollégájához irányított. Az ő segítsége nélkül még mindig csak fával fűthetnénk. Javaslatára kihívtam egy villanyszerelőt, lefestettem a gázóra dobozt és a gázcsövet.
Közben felvettük a kapcsolatot a szolgáltatókkal (mert kettő van ugyebár: egy fő és egy al). Kiküldték a felhasználói hely azonosítóját, amelyről már csak akkor derült ki, hogy egy pápai ingatlanhoz tartozik, mikor már jöttek volna felszerelni a gázórát, de csak nem láttak minket a rendszerben. Úgyhogy újrakezdtük az ügyintézést. Itt már majdnem minden simán ment volna, ha a két szolgáltató rendszere kompatibilis egymással, és amit elfogadott az egyik, a másik ne úgy lássa, hogy visszautasította. Persze, mindezt nekem kellett telefonon megbeszélnem velük, úgy, hogy minden egyes betelefonálásomkor a 10 perces automata szöveg után új ügyintézőnek kellett előlről elmondanom a problémámat. Őrjöngtem vajon?
Nem csodálkoztok ugye, hogy a szerelő december közepén úgy csengetett be gázórával az oldalán, hogy "Megjött a Jézuska!"😂
Végre lett gáz, a kazán is beindult. Boldog voltam.
Most, február közepén már csak egy valami hiányzik: a lakcímkártya. Ugyanis a földhivatali illeték tavaly nyáron rossz helyre lett elutalva. (ööö...nem én voltam) De ha nem hívom fel januárban a Földhivatalt, ez se derül ki soha. Utalás korrigálva, így várakozó üzemmódból átváltottam bizakodó üzemmódba.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első Karácsonyunk és Szilveszterünk Iváncsán

Mütyür kalandjai

Aranyló szeptember