Kertrendezés ON

Korábban már írtam arról, hogy nagy álmunk volt egy kert. Végre a miénk lett a hatalmas saroktelek - majd 1000 m2-es terület - gazdag növényvilágával: egy óriási és egy kisebb diófa bőséges terméssel, egy cseresznyefa, égig érő tuja, két kis almafa, egy magasra nőtt lombosfa a telek sarkában, bokrok, némi gaz, fű és számtalan csodálatos rózsabokor.

Eredetileg az egész telek füves, alatta puha föld, mely csapadékos időben fincsi cuppogós sárrá válik. Ebben a sártengerben imádnak dagonyázni a sármalacaink: Mütyür és Olívia. Mit mondjak, van hogy naponta mosom a teljes felsőruházatot "csizmástúl-anorákostúl".

A kocsibejáró kapuja alatt egy fél méteres rés tátongott, ami kiváló közlekedési útvonala volt Bundi már említett barátainak, a szemben lakó tyúkoknak, akik előszeretettel csipegették kertünkben a lehullott dióbelet.

Mütyür érkezésekor kiderült, hogy a rés nagyobb problémát jelent, mint gondoltuk. Ezt gyorsan meg kellett oldani, nehogy véletlenül kiszökjön. Földdel akartuk feltölteni a kapu alatti részt. Minél közelebbről szándékoztunk megoldani a földhordást, mivel akkor még nem volt talicskánk, és vödrökben kellett cipelni az anyagot. Az előkert egy valaha (és remélhetőleg leendő) pompás rózsakert, ahonnan tudtunk földet vinni, mivel ide tavasszal egy kis kerti tavacskát tervezünk, ezért itt lehetett gödröt ásni. Kemény munkával feltöltöttük a mélyedést és szépen elegyengettük a talajt. Így már egy kisegér se fér ki, nemhogy a kutyus.

Kapukérdés egyelőre megoldva, maradt a cuppogós sár. Erre még a csapadékos időjárás beállta előtt gyorsan ki kellett találni valami megoldást. A földlapátolás kemény munkának tűnt, de semmi nem volt ahhoz képest, ami november végén várt ránk: a kocsibeállót kaviccsal szórtuk le. Mégpedig kézzel: lapáttal és az új talicskánkkal!!!! 

Megrendeltünk a tüzépen 7 m3 zúzott követ, kihozták (háromszor fordult a tehetautó 😂), kiöntötték egy nagy kupacba. Lapátot ragadtunk és szépen szétterítettülk. Khm.... majd' megszakadtunk, utána napokig mozdulni sem bírtunk.

Az biztos, hogy nincs szükségem fitnessbérletre....

  Lett egy szép udvarunk és még a virágágyások szegélyét is kiraktuk a nagyobb kődarabokkal. Legalább ezen a területen nem cuppogunk màr. 

Megfigyeltük, hogy előszeretettel látogatják kertúnket a kismadarak (cinkék, verebek, gerlék). Tervben van madárbarát kert kialakítása, ezért madáretetőket, cinkegolyókat helyeztünk ki a fákra. Az újrahasznosítás jegyében műanyag flakonokból készítettünk etetőket.

Szerencsére gyakran jönnek lakmározni a kis madárkák. 

Erről jut eszembe, hogy olyan csodálatos élményben volt részünk itt, amit eleddig csak a Nils Holgersson csodálatos utazása c. rajzfilmben láttunk: a vadludak vonulásának látványában. Fantasztikus, ahogyan szabályos V alakban repülnek hosszan kiterjesztett szárnyaikkal, és közben jellegzetes hangot adnak ki. Már messziről megismerem őket. 😊