Miért jó Iváncsán lakni?

Már több, mint négy hónapja Iváncsán lakunk és ez alatt az idő alatt számos alkalommal megbizonyosodhattunk róla, hogy jó döntés volt ideköltözni.😊

Olyan apró - számunkra viszont jelentős - dolgok történtek, amelyek minduntalan mosolyt csaltak az arcunkra és megerősítette bennünk az érzést, hogy jó helyen vagyunk.

Néhány példát kiemelnék, hogy miért is jó nekünk iváncsainak lenni?!

Mikor beugrok a 'sarki kisreálba" vagy a pékségbe, legtöbbször megkérdezik, hogy hogy érezzük magunkat Iváncsán. Mondjuk, ha jól belegondolok, ezt nagyon sokan és sok helyen megkérdezik. 😊

Iváncsai lakcímkártya híján az esélytelenek nyugalmával mentem a postára a bedobott értesítést gyűrögetve a kezemben - de amint beléptem, csak köszönni volt időm, és már mosolyogva fogadtak az előre kikészített küldeményemmel. ❤

A múltkor egészen addig csak sejtettük, hogy a Reálban hagytuk el az újonnan vásárolt apró játékot, míg vissza nem mentünk, - mivel azonnal nyújtotta a kedves pénztáros hölgy, hogy "ezt itt felejtettétek"!

Végülis ahhoz már elég régóta élek Iváncsán, hogy akár egy helyi alapítványba is belépjek.😊 Nos, Piroska, a könyvtár vezetője, megkérdezte, hogy van-e kedvem csatlakozni a Gyermekeinkért Alapítványhoz. Szivesen tettem eleget a felkérésnek. Nagyon szimpatikus emberekkel találkoztam a megbeszélés során.❤ Kérdésemre megtudtam, hogy az alapítvány tevékenysége abból is áll, hogy "rendezvényeken kreatív foglalkozásokat tartunk", ez pedig igazán nekem való! 😊 Az első alkalom, amin részt veszek, április közepén lesz!

Ha Budapesten maradunk, valószinűleg nem mentünk volna discoba se mostanában. Egy kedves új barátnőm hívott el minket február 9-re a Faluházban megrendezett Retro Discoba, ahol a sztárvendég Csordás Tibi volt a Fiesta együttesből. Szerencsére a retró a 90-es évek zenéit jelentette, ami nálunk abszolút nyerő, így hamar ráhangolódtunk a bulira.
Körülnéztem, és nagyon jó érzés fogott el. Sok ismerős arcot láttam, és belémnyilalt a gondolat, hogy én már idetartozom. Tök jó volt. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha nyaralnék. Mint 1996-ban a stavrosi Bora Bora discoban. (Kommenteljen ide legyen szíves, aki tudja, hogy miről beszélek! 😂)

Természetesen nem élek rózsaszín csillámfelhőben, és biztos vagyok benne (remélem), hogy ilyesmi máshol is előfordul; és azt is tudjuk, hogy lesznek szürkébb napok is, de olyan jó érzés tölt el, ha ezekre a gesztusokra gondolok.❤