Mütyür

Kutyával és gyerekkel mindent el lehet adni és mindent el lehet olvastatni, ezért én sem hagyom ki ezt a marketingfogást. Lássuk hát:

Íme Mütyür, a harcias házőrzőnk története.

Úgy került hozzánk, hogy november elején megbeszéltük, hogy bár nagyon szeretnénk kutyát, de várunk minimum tavaszig, hogy eljöjjön a jóidő és mi is megszokjunk itt addigra. Mindenképpen kölyökkutyát szerettünk volna, egyrészt Olívia miatt, másrészt magunk és persze Bundi miatt is.

T. elment azért a battai menhelyre körülnézni, ahonnan persze legszivesebben mindet hazahozta volna, de nem volt kiskutya, és még úgyis várni akartunk tavaszig. Aztán november 16-án péntek délelőtt csak úgy mellékesen megemlítettem neki, hogy a Reálban láttam kiírva a hìrdetőtáblán, hogy ettől a héttől nyolc hetes kiskutyák elvihetők.

Így aztán mindent félredobva, Olíviát ebéd után elhoztuk az oviból és szirénázva száguldottunk először a Reálba, majd onnan - egy gyors telefonhívás után - a hirdetőhöz. Hat kölyökkutyus várt minket, anyukájukkal, (aki egy csini és okos kis mudi - apuka ismeretlen), és számos egyéb kutyussal, cicával, harminc(!) kecskével egyetemben. Nagyon kedves emberek fogadtak minket, megengedték, hogy megnézzük az állatokat. Nagyon szép és jó körülmények között tartott jószágokért lelkesedhettünk (a városi vérnek azért ez még erős folklór). Olíviára bíztuk a választást. Első látásra szerelem volt ez a félénk, remegős, fekete és zsemleszìnű kis bundás. Csak az első, már megkapott oltás árát kérték a kis négylábúért és még egy kis kutyaeledelt is csomagoltak mellé. Boldogan tértünk haza. Legalábbis mi, emberek. A kutyus változatlanul remegett.

Gondoltuk, jobb ezen túlesni, így azonnal összeismertettük Bundival. Na, a Művésznő (Bundi beceneve - aki már látott macskát életében, tudja miért 😂) azonnal kimutatta a foga fehérjét és megmutatta, hogy ki a főnök. :) 

De ez az állapot nem tartott sokáig. Igen hamar összebarátkoztak. 

Némi izgalmat is hozott az elsò délután, hiszen a kutyus megérkezése után fél órával el is tűnt - én kétségbeesetten már az utcán kerestem - de aztán szerencsére meglett. Elbújt a műhelyben egy bútorlap mögé és ott aludt a lelkem. 

Nem kellett sokáig a spártai körülményekhez alkalmazkodnia: 

szerencsére a költözéskor darabjaira esett szét a háromajtós ruhásszekrényünk, így volt alapanyag egy adhoc kutyaházhoz, melyet T. zseniálisan összeállított gyorsan.

Mire a ház elkészült, neve is lett a tulajdonosának. Mégpedig Muszó. Rá is írtuk a házra az aznapi dátummal együtt.

Birtokba vette szinte azonnal. És szinte azonnal kapott egy lakótársat is Bundi személyében. 

A legelső naptól kezdve együtt alszanak, esznek (kutyakaja, macskakaja - tökmindegy nekik) és játszanak. 

Első éjjel Muszó kutya nagyon sírt, ki is kellett menni hozzá megvìgasztalni, két csomag junior eledellel sikerült is. 

Éreztük, hogy ez a név nem a végleges, és névadója nem is volt tétlen. Másnap Olívia új nevet adott neki, így lett Mütyür.

A következő kép alapján értitek, hogy miért:

Mint egy kisbaba, aludt délután a teraszon a széken. 

Bundit is nagyon szeretjük, de egy kutya az tényleg más. Első este rájöttem, hogy egy új érzelmet ismertem meg, amit eddig még nem éreztem. És bár én személy szerint nem vagyok a híve a kutyával együtt alvásnak, de hirtelen megértettem azokat az embereket, akik viszont igen.

Mütyürről (és Bundiról is) kiderült, hogy kislány. Elvittük őket Pusztaszabolcsra állatorvoshoz, Kelemen doktorékhoz (mert mindenki őket ajánlotta!), és azóta is csak a doktor úr feleségéhez járunk, Dr. Rigó Zsuzsához, aki egy szuper jó fej állatorvos! Úgyhogy én is őket ajánlom mindenkinek. :)

Bundi már majdnem fél éves (2018. aug. 7-én született), nagy csavargó lett. Mütyür nemrég volt négy hónapos (ő 2018. szept. 23-án látta meg a napvilágot), komoly házőrző lesz belőle. Megtanult ugatni és sokat gyakorol. Állandóan birkóznak, egymás fülét, farkát, nyakát rágják, Bundi visít, mint egy malac, de tűri a terrort, sőt provokálja a nála már kétszer nagyobb kutyát. Így most már Mütyür a főnök. :)