Májusi eső aranyat ér
Tudom, akkor már mind milliomosok vagyunk 😂. De köszöntük, elég volt.
Pedig minden olyan szépen indult.
Május elsején a Húsvetkor tojásfának öltöztetett kis szilva átváltozott májusfává.
Itt sok helyen állítanak, gondoltuk, hadd legyen a mi lányunknak is. Sajnos, a novemberi időjárásban egyszercsak feladta a kis fa, és őszi formáját mutatta... pedig nagy túlélő, hiszen friss ágait egykori kivágott törzséből növesztette.... így leszedtem a szalagokat, lemetszettem az ágakat és most várom, hátha újraéled.
S ha már e témánál járunk, meg kell emlékeznem a néhai kis akácfánkról is, (igen sajnos, néhai) mely csak a kispesti panel 11. emeleti erkély adottságait kedvelte, a vidéki klímát nem bírta. Így ott álldogál a kert közepén, karójára támaszkodva, a remény utolsó apró csíráját is elfojtva. A napokban a hátsó udvaron felbukkant egy kis akác sarj... ez sem lehet véletlen, gondoltam, (persze hiszen óriási akácok susognak az utcában) és odaültettem a néhai mellé, hátha legalább így újjászületik. Viszont a tavasszal ültetett diófáink és a császárfa remekül érzik magukat, szépen megeredtek és csendben burjánoznak.
Május végére azért beindult a kert és a veteményes is.
Kiraktam tégla és cserépdarabokból a kapu alatt, hogy ott ne legyen túl nagy sár.
És végre kész lett a komposzt is!!! Régi, megörökölt csirkehálóból, lécekből, hosszú gallyakból tákoltam össze. Minden zöld hulladékot elnyel.
Kaptam és vettem sok palántát (paradicsom, paprika, uborka, dísztök, cukkini, padlizsán), melynek egy része ismét elpusztult. De azért van, ami kitart!
Most már június elejét írunk, és boldogan nyugtázom, hogy pár szem paradicsom, paprika már kukucskál a töveken. Ami külön öröm, hogy a magról ültetett borsó, saláta is kezd növögetni. 😊 A dughagymák pedig felvették a szélvész tempót.
Szinte minden napra jut egy-két szem szamóca Olíviának.
A cseresznyefa kezd roskadozni a millíónyi piros bogyótól. Ma elkezdtük a szedést.
Sok tervünk van vele, majd meglátjuk, meddig jutunk.
Jelentem, a bodzaszezonon túlvagyunk!
Életemben nem készítettem ennyi bodzaszörpit, mint idén, de nem is laktam ennyi bodzabokor közelében még soha!
Annyira büszke vagyok magamra, hogy abszolút laikusként és kezdőként úgy metszettem meg, hogy nem mentek tönkre.
Számtalan gyönyörű virágunk van.
Ismerkedünk velük, csodáljuk őket. Bálint gazda (aki a napokban lett Kispest díszpolgára - ezúton gratulálok Gyuri bácsinak és köszönöm korábbi otthonunk vezetőinek ezt a gesztust) honlapját napi szinten olvasom, és növényfelismerő alkalmazást is telepítettem a telefonomra.
Rengeteg hagymás szaporodott el az előkertben. Sokról ki sem derülhetett, hogy mi az, mert nem virágoztak. Ezért nagy erőfeszítések árán kiástuk őket, nagy részét elvittem a házunk régi tulajdonosainak, a többinek meg próbálom megtalálni új helyét a kertben, átültetem, szétültetem, stb.
Amivel nagyon lassan haladunk, az a virágos kert rendbetétele. De mindenki biztat, hogy majd meglesz minden a maga idejében.
T. szabadnapjain festi még mindig a kerítést (múltkor én is segítettem egy kicsit - de Bundi nélkül nem ment volna),
és raktunk fel gyékényt is hátra. (nekünk nem a házunk teteje nád 😂) Elvileg visszatartja a kutyát a szomszédolástól... még eddig....
A rengeteg eső két dolognak kedvezett: a páfránynak (👍) és a fűnek/ill. gaznak (👎).
Már van kétféle fűnyírónk, hát mit mondjak, szoros barátságot kell(ene) ápolnunk velük... Muszáj, mert pályázom a Tiszta udvar rendes ház táblára. (de max. veszek az ecserin😂)
Végre itt a nyár! Persze nyavalygunk, hogy milyen meleg van és sok a szúnyog, de mint tudjuk, az soha nem jó, ami van. 😂 Mindenesetre a májusi hideget és esőt nem sírom vissza. Inkább nagyon örülök annak, hogy itt élhetek. De erről majd egy másik fejezetben fogok írni bővebben.
Pedig minden olyan szépen indult.
Május elsején a Húsvetkor tojásfának öltöztetett kis szilva átváltozott májusfává.
Itt sok helyen állítanak, gondoltuk, hadd legyen a mi lányunknak is. Sajnos, a novemberi időjárásban egyszercsak feladta a kis fa, és őszi formáját mutatta... pedig nagy túlélő, hiszen friss ágait egykori kivágott törzséből növesztette.... így leszedtem a szalagokat, lemetszettem az ágakat és most várom, hátha újraéled.
S ha már e témánál járunk, meg kell emlékeznem a néhai kis akácfánkról is, (igen sajnos, néhai) mely csak a kispesti panel 11. emeleti erkély adottságait kedvelte, a vidéki klímát nem bírta. Így ott álldogál a kert közepén, karójára támaszkodva, a remény utolsó apró csíráját is elfojtva. A napokban a hátsó udvaron felbukkant egy kis akác sarj... ez sem lehet véletlen, gondoltam, (persze hiszen óriási akácok susognak az utcában) és odaültettem a néhai mellé, hátha legalább így újjászületik. Viszont a tavasszal ültetett diófáink és a császárfa remekül érzik magukat, szépen megeredtek és csendben burjánoznak.
Május végére azért beindult a kert és a veteményes is.
Kiraktam tégla és cserépdarabokból a kapu alatt, hogy ott ne legyen túl nagy sár.
És végre kész lett a komposzt is!!! Régi, megörökölt csirkehálóból, lécekből, hosszú gallyakból tákoltam össze. Minden zöld hulladékot elnyel.
Kaptam és vettem sok palántát (paradicsom, paprika, uborka, dísztök, cukkini, padlizsán), melynek egy része ismét elpusztult. De azért van, ami kitart!
Most már június elejét írunk, és boldogan nyugtázom, hogy pár szem paradicsom, paprika már kukucskál a töveken. Ami külön öröm, hogy a magról ültetett borsó, saláta is kezd növögetni. 😊 A dughagymák pedig felvették a szélvész tempót.
Szinte minden napra jut egy-két szem szamóca Olíviának.
A cseresznyefa kezd roskadozni a millíónyi piros bogyótól. Ma elkezdtük a szedést.
Sok tervünk van vele, majd meglátjuk, meddig jutunk.
Jelentem, a bodzaszezonon túlvagyunk!
Életemben nem készítettem ennyi bodzaszörpit, mint idén, de nem is laktam ennyi bodzabokor közelében még soha!
(A bal oldali üvegben akácszörp van 😊)
A virágok ezernyi meglepetést tartogatnak. A rózsák burjánoznak, néhány már el is nyílt, mások gyönyörű színekben pompáznak. Van fehér, sárga, rózsaszín, piros, bordó.... kedvencünk a piros-sárga, amit már virágkötők is megcsodáltak.Annyira büszke vagyok magamra, hogy abszolút laikusként és kezdőként úgy metszettem meg, hogy nem mentek tönkre.
Számtalan gyönyörű virágunk van.
Ismerkedünk velük, csodáljuk őket. Bálint gazda (aki a napokban lett Kispest díszpolgára - ezúton gratulálok Gyuri bácsinak és köszönöm korábbi otthonunk vezetőinek ezt a gesztust) honlapját napi szinten olvasom, és növényfelismerő alkalmazást is telepítettem a telefonomra.
Rengeteg hagymás szaporodott el az előkertben. Sokról ki sem derülhetett, hogy mi az, mert nem virágoztak. Ezért nagy erőfeszítések árán kiástuk őket, nagy részét elvittem a házunk régi tulajdonosainak, a többinek meg próbálom megtalálni új helyét a kertben, átültetem, szétültetem, stb.
Amivel nagyon lassan haladunk, az a virágos kert rendbetétele. De mindenki biztat, hogy majd meglesz minden a maga idejében.
T. szabadnapjain festi még mindig a kerítést (múltkor én is segítettem egy kicsit - de Bundi nélkül nem ment volna),
és raktunk fel gyékényt is hátra. (nekünk nem a házunk teteje nád 😂) Elvileg visszatartja a kutyát a szomszédolástól... még eddig....
Bontott téglákból szalonnasütőt építettünk, amit már felavattunk,
és kiásott kőlapokból kis ösvényt raktunk le a rózsák közé.A rengeteg eső két dolognak kedvezett: a páfránynak (👍) és a fűnek/ill. gaznak (👎).
Már van kétféle fűnyírónk, hát mit mondjak, szoros barátságot kell(ene) ápolnunk velük... Muszáj, mert pályázom a Tiszta udvar rendes ház táblára. (de max. veszek az ecserin😂)
Végre itt a nyár! Persze nyavalygunk, hogy milyen meleg van és sok a szúnyog, de mint tudjuk, az soha nem jó, ami van. 😂 Mindenesetre a májusi hideget és esőt nem sírom vissza. Inkább nagyon örülök annak, hogy itt élhetek. De erről majd egy másik fejezetben fogok írni bővebben.

























Megjegyzések
Megjegyzés küldése