Egy év Iváncsán

Október 20-a van, Iváncsára költözésünknek első évfordulója. El sem hiszem… mintha most lett volna, tisztán emlékszem arra a napra… Annyiszor elképzeltem korábban, hogy milyen lesz, amikor már egy éve fogunk itt élni. Most csak egy szó jut eszembe: természetes.

Egy szempillantás alatt elrepült ez az egy év, de annyi minden történt, hogy még visszaemlékezni is nehéz, nemhogy felsorolni. Még szerencse, hogy van ez a blog.😀

Az biztos, hogy Iváncsán magával sodortak az események, néha csak kapkodom a fejem és csípkedem a karom, hogy valóban velem történik mindez. Minap még T. is megjegyezte, hogy itt jobban zajlik az élet, mint Pesten. ("Ott többet voltál otthon…") Hát igen, meglehet. 

Rengeteg embert ismertem meg ez alatt az egy év alatt. Rengeteg új ismerősöm és jónéhány új barátom lett. Volt, akit az utcán ismertem meg, volt, akit a szomszédban, volt, akit az oviban és a suliban, volt, akit a boltban, volt, akinek bemutattak és volt, akit az út mentén szedtem fel.😊

Összességében nagyon barátságosan fogadtak minket és ezt próbáljuk viszonozni.

Újdonság volt számomra, hogy lettek állataink. Régen az állateledeles polcokat messziről kerültem, most meg ott töltöm a legtöbb időt vásárláskor. Kis kedvenceink új érzelmeket hoztak életünkbe, hiszen ezelőtt soha nem volt se kutyánk, se macskánk. Most meg...😂 És milyen jó, hogy vannak. ❤ Megtanultam, milyen gondoskodni róluk, és lubickolok a hálás szeretetükben. ❤ Már el sem tudnám képzelni Bundi, Mütyür, Lola és Petúnia, vagy Penny és Zeus nélkül. És még Picur és Pannika is itt vannak.

Igen, minden vágyam volt egy családi ház. Persze rengeteg munka van vele, benne és körülötte, ezt tudomásul veszem. De hogy milyen nagy szabadságot is ad, az megfizethetetlen.

Elmondhatatlan érzés volt, amikor az első általunk elültetett zöldségeket szedtük le a veteményesünkben, vagy amikor először fürödtünk a saját kis medencénkben a saját kertünkben.

A ház az igazi otthonunk lett. Igaza volt mindenkinek, aki azt mondta, hogy az előző lakásunk csak a lakásunk volt, és ez a ház az otthonunk lesz.

És már sötétben is tudom hány lépés a konyha a halószobából 😂 (ld. korábbi posztomat)

Az bizonyos, hogy nincsenek véletlenek és hogy a Jóisten vezérli utamat. Minden idáig vezető út ki volt kövezve számomra, csak türelemmel meg kellett találnom a helyes irányt.
A múltkor megkaptam, hogy "elvarázsolt vagyok", és bizony lehet, hogy így van, de akkor ez így jó, és talán pont emiatt történik mindez velem.
Senki ne higgye, hogy kizárólag jó dolgok vesznek körül - csak a rosszakról nem írok 😂 Nekem is vannak béna napjaim, kellemetlen élményeim, küzdelmeim, kudarcaim, bánataim... de próbálok pozitívan gondolkodni, úgy élni, hogy az apró örömöket észrevegyem és ezekből merítsek erőt és jó kedvet.
És azt hiszem, hogy számomra Iváncsa ehhez tökéletes helyszín.
Hazaértem.
Ciao Iváncsa!
❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤